Esze Dorka, Sánta Kati és Málna: harmónia Csepelen

Esze Dorka és Sánta Kati pici kora óta neveli Málna kutyust Csepelen.
Harmóniát sugároznak, csakúgy, mint az otthonuk, ahová meghívtak minket is egy beszélgetésre és finom kávéra. Virágok, kerámia és folyamatos belső fejlődés áll a mindennapjaik fókuszában.

Mondanátok pár szót magatokról?

Kati és Dorka vagyunk, Csepelen élünk egy kertes házban. Kati szervezetfejlesztő, én keramikus vagyok. Málna pedig a 16 éves kutyánk. Szeretünk a kertben lenni, virágokat ültetni, pardicsomot nevelni, és grillezni.

Hogyan ismerkedtetek meg?

Dorka: 13 éve ismerjük egymást, Kati egy nagyon rövid ismeretség után elhívott egy táncelőadásra. Akkor indult a barátságunk, ami pár éven belül szerelemmé alakult. Málna pedig a 13 év szerves része volt. Én akkor még féltem a kutyáktól, gyerekkorom óta. De Kati hamar befogott kutyaszitterkedésre, amikor ő távol volt. Szóval bele a mélyvízbe, és hát Málna megváltoztatta a kutyákkal való viszonyom.


Hogyan alakultak a kezdetek Málnával?

Kati: egy korábbi kapcsolatomban volt egy jack russelünk, akinek nagyon szerettünk volna egy társat. Valamiért huskykat és svájci juhászkutyákat kezdtünk keresgélni. Az egyik fajtamentőnél találtunk rá egy fantasztikusan helyes kutyakölyökre, azonnal felhívtuk. Kiderült, hogy már más is hasonlóan gondolkodott, és lecsaptak rá sajnos. Néhány nap múlva hívtak vissza, kiderült, hogy az új gazdinak mégsem kell - ezt persze azóta sem bírom felfogni-, úgyhogy azonnal autóba ültünk, és mentünk, hogy a két kutya találkozhasson. Bár megfogadtuk, hogy megfontolt döntést fogunk hozni, egyszerűen szerelem volt első látásra, haza kellett hoznunk ezt a szuper kajla kutyát. Nem mondom, hogy könnyű volt vele (pl. Az, amit kezdetben játéknak gondoltunk, kiderült, hogy valójában szorongás), de néhány év és terápia segített nekünk :)

Dorka: Hát nekem félősen. Málna amikor én megismertem még elég hebrencs volt, de hát iszonyú kedves és szééép már akkor is. Titkon az elejétől szerettem volna jóban lenni vele. De semmi tapasztalatom nem volt kutyákkal. Gyerekkoromban inkább beugrottam kerti tavakba menekülésképp, mint hogy megszagoljon egy kutya. Szóval sok mindenre tanított Málna, kutyákkal és magammal kapcsolatban is.Legszebb emlékem az első időkből, amikor leesett egy télen a hó, és kivittük a legközelebbi parkba a Széchenyi István térre. És extrém mód élvezkedve körbe-körbe rohant Málna, iszonyúan tetszett neki, ette a havat és mi meg szerintem csak nevettünk.

Kati: az én kedvenc kölyökkori emlékem róla, az onnan van, amikor ketten éltünk vele. Egy picit albérletetben laktam, és mire hazaértem a munkából, ő a teljes lakás tapétáját lerágta a falról. Mellé még megevett egy ceruzaelemet, szóval mérges sem tudtam rá lenni, mert épp aggódnom kellett érte :D

Előtte hogyan viszonyultatok a kutyákhoz?
Volt a családotokban vagy közvetlen környezetetekben meghatározó hatású kutya?

Kati: Nekünk mindig voltak kutyáink, imádom őket. Gyerekkoromban azt is gondoltam, hogy én majd kinológus leszek. Volt egy kutyahatározó könyvem, mindegyiknek tudtam a marmagasságát és a többi főbb határozóit. Kérdezzetek bátran!

Mi volt az eddigi legnagyobb közös kalandotok Málnával? 

Dorka: Voltunk vele Szlovéniában, az fergeteges volt, nagyon jól álltak neki a hegyek és a tavak. De azt hiszem a legnagyobb közös élmény, az az volt, mikor 4 éve a Bükkben túráztunk, és hát kicsit elnéztük az útvonalat, Málna elég nehezen bírta a meredek domboldalakat. Így döntöttünk és ketté váltunk. Kati ment az autóért vissza, mi meg megnéztük a legközelebbi kijáratot az úthoz és Málnával megindultunk arra. Málna nagyon fáradt volt, közben egy földomlás miatt eltűnt a túra útvonal, rengeteg vaddal találkoztunk útközben, iszonyú sűrű erdőben tartottuk egymásban a lelket, de kiértünk! Azt hiszem én jobban féltem mint Málna, ő csak túl akarta élni:D

Kati: nekem is a Bükkös, az az én oldalamról irtó vicces kaland volt. Még egy jut eszembe: amikor meg akartuk tanítani labdázni! Málnát nem sok mindennel lehet lenyűgözni, a labda se azok közé tartozott. Egyszer felé dobtuk a labdát, és valahogy utánaharapott, a labda elpattant, ő meg uzsgyi utánaeredt. Visongtunk az örömünkben! Kétszer még megcsinálta, de aztán ennyi volt. Egy videónk van róla - igazi mementó.



Mivel Málna már sok éve a családotok része, az idősödéssel járó nehézségek sem kerültek el benneteket. Mesélnétek kicsit arról, hogy mi a legnagyobb kihívás és mi lehet szépség az idős kutyával való együttélésben?

Dorka: Málna szuper erős kiskutya. Nehéz látni, hogy a mozgása változik, nehezen áll fel, indul el. Nagyon hálásak vagyunk azért, hogy igazán Neki sose voltak nagy gondjai, évente egyszer az oltás miatt jártunk orvoshoz. Az elmúlt években viszont gyakoribb a állatkórházazás, volt műtétje, stroke-ja, púp a fején, oldalán. De hát szuper öreg Málna:) A nehézség talán hogy mi kevésbé vagyunk rugalmasak szabadidőnkben, jobban kell alkalmazkodnunk. Mivel Málnát már nem tudjuk magunkkkal vinni kirándulni, nyaralni, így kötöttebb, hogy mire kell hazaérnünk,hova mehetünk, stb. Utazáskor aggódva hagyjuk itthon, és hát őszintén bevallják a barátaink, rokonaink, hogy már félve vállalják be Málnát hosszabb időre, nehogy akkor történjen vele valami.Azt hiszem a legnehezebb az aggódás kezelése nekem.

Kati: mind van, amit Dorka mond. Mondok pár pozitívat: tetszik, hogy öregségére belassult. Volt korábban, hogy elfutott és fel akart szállni a 26-os buszra.
Annak örülök, hogy most már nem él ilyen veszélyesen. Ráadásul valahogy azt is megszerette, hogy ölelgetem. Ezt elég gyakran kihasználom!

Volt-e régebben, mikor még szeretett sétálni kedvenc/ titkos sétahelyetek? 

Kati: Régen a Városligetbe imádtunk egy szpotot a többi kutyától távol, picike földkupacnál, kb a mai nagy játszótér helyén. Mivel már nyoma sincs igy bevallhatjuk, hogy Málna óriás gödröket ásott ott, és teljesen megkergült a szagoktól.Plusz a Mátrában van egy visszatérő helyünk, egy nagy erdei rét. Ezt főleg azóta látogatjuk, hogy Málna megöregedett. Mi kiülünk piknikezni, ő meg fel-alá járkál, majd alszik egyet a pikniktakarón.

Van valamilyen rituálétok? 

Dorka: Este én egy saját költésű versikét mondok neki elalvás előtt. Imádja a fülvakarást Málna, szóval ezzel hosszú percekig kényeztetjük, régen pedig a fenekét csipkedtük, hogy legyen kedve játszani.

Kati: a fülvakaráshoz azt hozzátenném (vagy ez túl intim?), hogy úgy vakarjuk a fülét, mert már nem éri el magának öreg korában, mint ahogy ő csinálta régen magának.
Azaz megvakarjuk a fülét, aztán odanyújtjuk neki az ujjunkat, hogy megszagolgassa :D



Milyen Csepelen élni kutyával? 

Dorka: Nekünk nagyon nagy előnyünk, hogy van a kert. Szóval forró nyári napokon tényleg ki tudjuk bekkelni, hogy csak este kicsit hűvösebben vigyük betonra.Ami szuper még az a Duna part, és itt gyönyörű, közel tudsz menni a vízhez, be tudnak menni a kutyák a fürdeni, iszonyú zöld minden. Valószínű ha Málna még mobilisabb lenne akkor a magas padlós , légkondi nélküli HÉV nem lenne a kedvencünk. De az hogy itt hűvösebb van pár fokkal mint a belvárosban, az nagyon sokat dob a kutyás sétákkor.

Mennyire tudjátok a mindennapjaitokba könnyedén beilleszteni az ellátását?

Dorka: Csepeli életünkben még az jár feladattal, hogy jól osszuk be az időt. Mindketten a belvárosban dolgozunk, ez egy 40 perc utazás. 
Elég rugalmas a munkabeosztásunk, de azért néha nehéz, hogy ki jöjjön haza Málnához egy sétára, főleg ha van programunk még utána és vissza is kell menni. Nekünk vannak napok amik fixek, hogy aznap fixen Kati felel ezért, a másik nap fixen én kalkulálok Málnával. A maradék napokat meg a heti programjaink mentén beosztjuk a hét elején.Illetve Málna nagyon feszkós orvosoknál, amitől én még jobban aggódom, és egymást hergeljük ezekben a helyzetekben. Katival ezt pár éve lekommunikáltuk, így javarészt ezeket a külső helyszínes feladatokat ő viszi, én biztos beugróként vagyok ezekben. De szerencsére tényleg nincs ilyen esetekből túl sok.

Kati: a tanácsokon gondolkodom. Azt hiszem, ha még fiatalabb lenne Málna, befizetnék egy biztosításra. Az elmúlt pár évben évi 2-3-szor is megyünk állatorvoshoz, és elköltünk akár százezreket is. Régen semmi ilyen nem volt, nem is nagyon készültem erre fejben. És persze mindent is kifizetnék neki, de talán gondolkozhattam volna előre kicsit. 

Szóval a tanácsom: köss biztosítást a kutyádra vagy tegyél félre időben!

Közelebb hozott benneteket egymáshoz Málna jelenléte?

Dorka: Hát Málna közös rajongási pontunk:)) Sokszor beszélünk róla, simogatjuk közösen. Málnán keresztül beszélgetünk öregedésről, elmúlásról is. Többek között az ilyen komolyabb beszélgetések mentén mélyül a mi kapcsolatunk is.  Ez a bölcs “öregasszony” sokat tanít az életről, hogyan kell pihenni, felhőtlenül lenni, érvényesíteni magunk amit felhasználunk emberi kapcsolatainkban is.

Kati: igen, Málna abszolút egy közös felelősségünk, közös kis kincsünk. Együtt gondoskodunk róla, együtt nevelgetjük, néha mindkettőnket, együtt kerget az őrületbe. Ebből nagyon sokat tanultunk magunkról is, és egymásról is.

Fotó: Kárász Karolina 

Málna egyedi hámot visel a fotókon, valamint a webshopban is elérhető Simple leash pórázunkat Lobster, Pearl pink. Light blue és Very peri színekben.
Basic Bagpouch zacskótartót választottunk hozzá Pearl pink és Very peri színben.
Ezek a színeink nagyrészt kifutottak, de egy-egy darab még lehet, hogy elérhető. 
Érdeklődj üzenetben!

Lebomló zacskóinkat a sétához a Bagorgani biztosította. Köszönjük!
A zacskókat nálunk is megvásárolhatjátok:)

Egyedi hámmal kapcsolatosan keress minket chaten, vagy a hello@madzag.dog emailcímen.