Gerlinger Lilla + Róka

Nagy örömömre egy olyan interjúval folytathatjuk a blogot, amit azóta várok, hogy Lilla és Róka egymásra talált. Lilla onkopszichológus, a Bátor Tábor önkéntese (melynek 15. szülinapját úgy ünnepelte tavaly, hogy 60 km-t futott az Élménykülönítmény csapattal és adományt gyűjtött ezzel a tábornak).
Az egyik legérdekesebb és legerősebb nő akit ismerek, olvassátok szeretettel mit gondol a budapesti kutyás mindennapokról.



Az otthonról...

Rókának szerintem két dolog fontos otthon. Egyfelől, hogy tanúja lehessen az olyasfajta izgalmas és érdekes eseményeknek, mint hogy berakom a mosást, elkészítem a vacsorát vagy pakolok a szekrényben. Ilyenkor ő nézésvilágbajnokságot rendez, majd amikor ezt hatalmas fölénnyel megnyeri, jöhet a másik nagyon fontos dolog, a kanapén pihenés.

Budapestről...

Nagyon szeretek Budapesten élni, és kifejezetten szeretek Budapesten kutyával élni. Őt erről még nem kérdeztem, de tulajdonképpen elégedett lehet, mert mindenhova beengedik ahova engem is és mindenhol kiszolgálják, ahol engem is. Azt hiszem, ő is szeret kocsmázni, ilyenkor legszívesebben felfedez, ismerkedik és ahonnan csak lehet begyűjti a simogatást, de ha azt kérem, akkor türelmesen ül a lábamnál és nehezen titkolja, hogy cserébe azért számít egy-két finom falatra. Kedvenc sétálós és futós helyünk a Hármashatárhegyi repülőtér, ami nekem minden évszakban csodaszép.

A találkozásról...

Kislány korom óta szerettem volna kutyát, sokfélét elképzeltem magam mellé. Majd ahogy idősebb lettem, az is elkezdett foglalkoztatni, hogy milyen fajta kutya passzol az én életvitelemhez. Az utóbbi években már figyeltem az agarakat és bár egyértelműen a mozgásuk gyönyörködtetett mindig is, azért az a tulajdonságuk is nagyon szimpatikus volt, hogy képesek hosszú órákon keresztül lustálkodni otthon. Az mindig egyértelmű volt számomra, hogy menhelyről vagy fajtamentőktől fogadjak örökbe, de vártam, hogy feltűnjön az én kutyám. Róka képei megszólítottak, elesettnek tűnt és kedvesnek – hála égnek előbbi elmúlt, utóbbi pedig csak fokozódott. Az első találkozásunkkor eljött egy barátnőm, akinek a bíztatása, és az, hogy ő milyennek lát bennünket kívülről sokat számított. Szerintem én az első pillanattól bevonódtam és már elkezdtem szeretni ezt a kiskutyát.

Az együtt töltött időről...

A munkám miatt jelenleg azért vannak napok, amikor ő hosszabb órákat tölt otthon egyedül, de igyekszem ezért kompenzálni és amikor lehet minél több helyre vinni magammal, sőt a legjobb, ha ilyenkor ő is tud bandázni a kutyabarátaival. Nem terápiás eb, de mindenképpen terápiás hatású ő, hatalmas rajongótábora van. Közöttük kitüntetett helyen áll a szomszéd Magdi néni, aki szokott rá vigyázni, amikor én elutazom – csemegével várja és teapartira viszi a kutyát, aki pedig nagyon hálásan összehentergi az összes antik bútort a lakásában és órákon át simogattattja magát. Kiváló társ kiránduláshoz, és akár hosszabb távú futásokhoz is. Amíg én a magam egyenletes tempójában haladok, addig ő föl-alá sprintel, néha beáll mellém, néha feltérképezi a környéket. Azt hiszem a Balaton part a kedvenc helye, elképesztően lelkes lesz és ott szoktam rajta igazán érezni, hogy megosztja velem, hogy ez nagy élmény: elszalad, visszajön, hoz valamit, hív magával…

Közlekedésről + utazásról...

Miután össze-vissza dicsértem, azért megemlíthető, hogy ami az utazást illeti, hű marad a nevéhez... Emiatt rendszeres lelkifurdalásom van, és a megoldást továbbra is keresem a problémára, bár lassan négyévesen nem valószínű már, hogy kinövi. A tömegközlekedési eszközökön valamivel magabiztosabban utazik, a villamoson például kifejezetten szívesen heveredik le az út közepén.

Tanulásról...

Nekem volt elsősorban fontos, hogy kutyaiskolába járjunk, mert Róka az első kutyám és időbe telt megismerni és megérteni a viselkedését. Rengeteget segített a Tükör kutyasuli tanfolyam ebben. Amellett, hogy összeállt bennem, hogy mi miért történik közöttünk a kutyával, mellékesen magamról is tanultam és hetente több órán át garantáltan kikapcsolódtam a mindennapi dolgaimból, annyira másképpen kellett ott figyelnem és jelen lennem, mint bárhol. Igazán látványos változást a középfokú kurzus hozott, annak a végén éreztem azt, hogy mi ketten egy csapat lettünk. Apró mozdulatokból és pisszenésekből is tudja, hogy mit szeretnék tőle, ami fantasztikus érzés, ugyanakkor néha bíztatom, hogy kicsit azért rosszalkodjon, mert igazán ráférne az is.

Munkáról...

Szoktam arról fantáziálni, hogy Rókával együtt rendelünk, de attól tartok ott is inkább a kanapén foglalna helyet

Játékról...

Kergetőzésre bármikor kapható kutyákkal és emberekkel is, leginkább úgy, hogy mindenki utána fusson. Kettőnk kedvenc játéka viszont a bújócska, akár otthon, akár utcán, hatalmas öröm neki amikor lefüleli hol vagyok.

Fotó: Kárász Karolina 

A helyszín a Franko tejbár és a Városmajor volt

Lilla a MADZAG Silver Belt övét viseli, Silver Long Leash pórázzal és Pink Fur Bagpouch zacskótartóval
Róka a MADZAG  Basic Pink Fur nyakörvét viseli



Leave a comment

Please note, comments must be approved before they are published